2010. december 29., szerda

Ez igen tél, ez igen élet

Reggel hatkor, a sziporkázóan csillogó hóban igyekszem elérni a Szovátáról induló kisbuszt. Sehol egy nyom, az éjszaka folyamán lehullt újabb hóréteg mindent eltakart. Kemény ez az idei tél, már rég emlékszem ilyenre, talán még gyerekkorunkban. Mint ahogyan az évnek a vége is kemény és időnként két napra jut ki négy óra alvás. Így alig várja már az ember, odaérjen a kisbuszhoz, hogy esetleg még egy didergő szundival pótolhassa az alváshiányát. Hiányzik az a kilenc szabadnap, ami ideragadt a 2010-es évbe. Még szerencse, hogy az a négy óra valami miatt sokkal pihentetőbb volt, mint ebben az évben sokszor egy egész éjszaka.

Nincsenek megjegyzések: