2010. december 11., szombat

Remember me (SzKFA)

Ajánlották ezt a filmet, ráadásul egy számomra kedves személy tette, így hát belefogtam a szombat délutáni fáradtságom mellett megnézem... magyar szinkronos... huppsz, durván kezdődik... nini, az alkonyos srác játszik benne... na ez az ötlet tetszik, CsECs, vagyis Csajok Egység Csomagja, az egy éjszakás kalandokhoz, jó biznisz lenne, vagy lehetne pasiknak is, akár kihozni egy uniszex változatot... "van, hogy az ember szeret valakit, csak lenni nem akar vele". Van?... hát igen, a nagy kioktatásokat mindig egy könyvtárba kell megejteni... amikor az ember alapból feszült és ingerült, inkább ezt nem folytatom... és hülye helyzetek pedig vannak... egy izgága barát érdekes ötletei... na, ez a stílus emlékeztet valakire: "szia cica, apád csúnyán átgázolt a jogaimon, szexelünk egyet?" csak a szavakat kellene behelyettesíteni, s máris az lenne... hát, alkonysrác csajozós dumájából sokan tanulhatnának, az biztos... kérdés: mi történt az arcoddal. válasz: apád verte szét (persze nem ez volt a válasz)... és íme, egy egyébként teljesen normális mondat, ami rendes körülmények között ártalmatlan, de ismerve a történet elejét, hasít: "nem járok metróval"... azt írták ez dráma, de közben időnként teljesen vicces (eltaxizol a newyorki éjszakába egy idegen pandával)... itt meg kell említsem, hogy nekem is van egy ilyen hugim, akit imádok... hát persze, ez alap, poháralátét csak három randi után jöhet szóba... mukikám, há bulizós csajt fogtál... mennyi fájdalom van a viccek mögött sokszor... igen, hát mesélni valótok az van... ismerős, menjünk bulizni, egy italra, a lakótárs meg emlékeztet valakire, főleg, amikor a "szép lányt" mondta... hát igen, azt hiszem rájöttem, hol az a pont, amikor az a vastag könnycsepp, ott szorongva valahol, felindultan az átérzett fájdalmaktól, elindul a gravitációtól vezérelve... a bűnök kategorizálása: cselekedeti és mulasztási. Mennyire igaz... "Aiden elment" jól van fiú, ez jó kezdés, az lesz, előrelátom... és, romantikus zene indul. annyira egyértelmű már... halló, holivúd, lehetne már kicsit újítani valamit... hiszen szép lassan a filmes szeretkezések kétfélék lehetnek, látszik mell, vagy nem látszik mell... szóval, aki csak ezért a jelenetért nézné meg, nem látszik... és szerencsére a rendező arról sem feledkezett el, hogy nemrég a csaj apja elpotyolta a pasit... megállítottam, kiolvastam a cetlit: "please don`t leave, i`ll be back"... igen, amikor valakit, aki fontos, elveszítünk, akkor kialakulnak ilyen szokások, amiket valószínűleg csak az értene meg, akit megtaláltál... még egy könnypont (ez nemtom miért, a barátkozás...)... egy vacsora, ami úgy érzem, sorsdöntő lehet... érdekes pillanatokkor derülnek ki fontos igazságok, de emlékeztet ez a lány valakire, amilyen higgadtan kezel egyébként megrázó dolgokat... egy jó tanács, ha adhatok. Sose másokon töltsük ki a bosszúnkat. Erre nincs mentség, mindenkivel úgy viselkedjünk, ahogyan a személye megérdemli... ha most azt mondja, te olyan erős vagy... nem mondta, de azt hiszem, gondolta... nohát persze, most irigy vagyok kicsit... hűha, lesz itt még komplikáció... az érzékek feszítése magas fokon, a fájdalmas pontok kihasználása, mi lesz ebből... apa - pasi 2 : 0... az igazság pillanata, csak ne a rossz következtetést vonjuk le. Mekkora baromság idióta fogadások után végül beleszeretni valakibe, aztán meg nem hiszik el az igazságot... rendező úr, értjük, de itt kicsit sántít. Ennyi idő alatt nem lehet összepakolni. No meg aztán, ilyen hülye öngyilkos módon tálalni a sztorit se... és egy igaz barát, az mindig ott van mögötted, és a maga módján segít... na, ilyenkor kell te is ollót fogjál, ha már a kislányok pofáját nem verheted szét... könny 3. ezért én is mennék sittre... ebben a filmben a legkisebb ellenfél is oda tapos, ahol a legjobban fáj... és most stresszel, hogy ez dráma... na neeeeeeee.... wtc... és párosával jöhetnek a kövek... mindenki a maga jellegzetes módján éli meg a fájdalmát, összekapcsol, olyan csinál, ami emlékezteti, vagy olyat csinál, amit azóta nem... written by Will Fetters.

Nincsenek megjegyzések: