Első éjszaka, hogy itt alszom. Berendezkedtem az egyik szobát mindenfélének. A nagy szoba továbbra is tele dobozokkal. A 10 éves albérleti életem hozománya, számomra értékes kacatok. Persze azért nem csak, mert könyvek, dokumentumok is vannak a dobozokban. Virágaim túl fogják élni, de a Crocus-projekt idén elmarad. Furcsa dolog egyébként, hogy aki távolabb van az embertől, az jobban hiányzik. Hamarosan megszokom majd, melyik villany hogyan kapcsolódik, s akkor minden családiasabb lesz. Bár nem igazán találó ezt a szót használni. Inkább azt mondjam, hogy megszokom majd ezt is. Nem rossz hely ez egyébként. Szívesen maradnék akár, de újabb kihívásoknak kell eleget tennem, ez úgy néz ki. Változásokkal teli az életem mostanság és remélem, hogy pozitív irányba mozdít el mindez. Aztán meg egyébként nem értem, hogy miért ítélkeznek felettem azok, akik egyébként nem igazán figyelnek oda, hogy mi van az én lelkemben. Pedig őszintén beszéltem róla nekik. Már magában az is visszafogottabb reménykedésre kellett volna biztassa őket. De mintha összefogtak volna, mindenki postán akar ezt meg azt visszaküldeni. Számon kérik, hogy miért dolgozom annyit, hogy ne legyen időm reájuk. Az extrém helyzetek, extrém megoldásokat kérnek. Lehet, hogy hamarosan jó lenne néhány szabadnapot kivenni a tavalyról megmaradottakból, pihenni. De én kitartok még. Adja más fel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése