2011. január 14., péntek

A költözés nehézségei 2.0

Közeledtem a régi lakhelyem felé. Éreztem, most már tényleg utoljára adatik meg, hogy ott aludjak. Ő úgy fogadott, ahogy éreztem magam. Elhagyottan, üresen, kiürítetten. És mégis maradtak benne otthonos dolgok. Amelyeket otthagyott a kiürítés. Egy ismerős ágy, egy kép a crocusokkal, egy régen sokat jelentő száraz rózsa lógva az ablakban, és egy mindegyre a lábamhoz ragadva jeleket adó plakát. Hogy tudjam ezután is, mik az értékeim, amelyek erőt tudnak adni. Valószínűleg mindezek másoknak egyszerű kacatok lennének vagy kacagni való semmiségek, amiket megőriztem, de az emlékek teszik teljessé az életet. Léptem és megleszek.

Nincsenek megjegyzések: