Dedication ... SzKFA...

Bizonyos érzelmi elemeiben ismerősnek tűnő sztori, tehetséges fiatalember, rossz karmával (eddig)... pont valaki olyat keres, aki részben tudja pótolni az űrt, amit egy közeli személy elvesztése okozott, illetve, egész pontosan ő maga nem keresi, csak a munkájából adódóan keresik neki... a lány meglenne hozzá, épp olyan magányos ő is... Megvan az első találkozás, mindenki szkeptikus... huuuu, mekkora szarkasztikus megnyilvánulás... ez van fiú, össze kell szedni magad... a lány pedig, egy szó szerint skorpió anyával a nyakán... a bocsánatkérés ideje is eljött... és egy reakció, amiből sok mindent megérthetünk egy ember viselkedéséből, ha figyelünk kicsit rá, és ha sikerült megértenünk, hogy MIÉRT, akkor már van esélyünk feloldani ezt... villámbemutatkozás a fantasztikus, 1 percben... huh, wow, ezt nevezem őszinteségnek... jóra is vezethet-e egy találkozó az expasival?... juj, mekkora replikaaaaaa... végre egy idióta, aki megérdemelten hoppon marad... nehezen hinném, hogy egy márványlappal érdemes lenne éjszaka takarózni a szabadban... és kézben van az eszköz a győzelemhez, bármennyire inkorrekt is legyen felhasználni... alakul valami, amikor már évtizedes fóbiákat is képes elviselni az ember valamiért/valakiért... megszabadul a lehetőségtől, mert nem érzi szükségét már... meglovagoljuk akkor a dolog romantikus oldalát. Itt van ez a hód, Marty. Nem kell neki barátnő, nem érzi szükségét ennek. Kicsit olyan, mintha nem is hód lenne... szólok előre, hogy most épp jó lehetne az időzítés, dehát mit tudok én erről... mégis igazam volt, fél pillanat szemetakárkönnybelábasztó, aztán puff, feszültség, stressz és pánik... és olyan szép kis történet alakult ki ebből... persze, kell jöjjön a komplikáció, amikor kiderülnek kompromittáló dolgok, amelyek csak annak tűnnek, bár jogosan. Másképp túl egyszerű lenne... és újra az a fránya magány... aztán a felismerés, hogy visszaüldözted... egy követ keresel a tengerparti homokban, mint az utolsó reményt... aztán a bizonyítékot, amit eldobtál... "Azzal töltöttem az egész életem, hogy kerestem valamit, és mindent megtettem, hogy ne találjam meg. Soha."... és akkor a nagy döntés, melyik lesz a nagyobb hatású, az áldozat, vagy az ellenfél támadása... a helyes választás volt, de nem a jó...