Még tranzitban...

Az már biztos, hogy hamarosan udvarhelyi lakós leszek. Most már bennem az is biztos, hogy alig várom. Az ok titkos, de reménykeltő, és mint tudjuk, a remény után már csak a tinta hal meg. Kicsit fura az érzés, hogy vár az udvarhelyi lakás, ott virulnak a virágaim és én meg nem tudom még pontosan, mikor költözöm. Az elkövetkező napok nagyon intenzívek lesznek és tűkön ülök, hogy úgy sikerüljenek, ahogyan szeretném. Valami miatt úgy érzem, hogy sok minden függ ettől, nagy napokat élek meg. És ez érvényes szinte minden téren. És sok minden ebből nem tőlem függ, ez a része az, ami kissé nyugtalanít. A sors keze. Hisz valahogy minden úgy alakult, hogy a talán jó irányhoz, a szereplők maguk alatt vágták a fát. A virággal, így utólag, MINDEN nőnek kívánok Boldog Nőnapot, azoknak is akik kiérdemelték és azoknak is, akik nem.