Hétfő, Tusványos után

Azt szokták ugyebár mondani, hogy hétfőn még a fű se nő. Pedig igazán nőhetne, hisz egy-feszt esik mostanság az eső, ha kell, ha nem. Ami természetesen lehangoló tud lenni, nem kellemes a sárban tapicskolni, no meg aztán a fotózáshoz se a legmegfelelőbb. Végül is lejárt az idei Tusványos is, egy hétvégi kiruccanás formájában. Alapjába véve szerencsésen odaérkeztem, hiszen amikor éppen azon gondolkoztam Segesváron, hogy délután vajon mivel megyek odáig, betoppant egy csíkszeredai illetőségű eladási ügynök. Köszönettel tartozom neki, mert gyors utazással, röviddel 6 után már helyben is voltam, kiszemeltük a sátorhelyet, s kezdődhetett a muri. Aminek a lényege elsősorban az emberekkel való találkozás öröme. És persze általában jó emberekkel találkozik ott az ember, bár vannak azért kivételek is, de azokon túl lehet lépni. Rövidnek tűnt a hétvége, hamar elillant. Sokkal hamarabb, mint a hazafele vonatozás a Maros völgyében. Bár egyes körülményeknek köszönhetően még a hosszú vonatozás is kellemes volt egy ideig. Aztán újra itt a hétfő, a munkahét, de a héten még lesz egy esemény. No, majd meglássuk. Több kép nincs.