A kevés kis szabadidőben összehozott sikeresnek mondható sajtótáj. Nyilatkozunk, ezt-azt. Aztán, össze kell mindezt egyeztetni a munkával. Ami nemesít. És időnként ezen nemesítést csak óriási rohanással lehet elérni. Így van, össze kell egyeztetni a dolgokat. A káposzta is jóllakjon, de a kecske is megmaradjon alapon. Aztán talán időnként kimarad a képből valami. Ok, hogy van kecske, de ki ügyel rá, ok, hogy van hozzá káposzta, de ki termeli? Dolgozunk, mindenki, aki akar, a maga területén. Mindenki specifikusan termel is. De biztos az, hogy érvényesül a mindenkori kereslet/kínálat törvénye? Vagy időnként "beleszólunk" kicsit a keresletbe, aztán rögtön a kínálatba is. Vagy nem csak időnként "szólunk bele", hanem ez vezeti a szokásainkat is? Ezt talán inkább a konkurenciától kérdezném. Mi építünk, ez a célunk. Mindenkire szükségünk van ehhez. Valami újat próbálunk építeni, olyat amit mások csak ígértek, vagy akár folyamatosan csak ígérnek. Ahhoz, hogy ezen akaratunk ne szélmalomharc legyen, csak arra van szükségünk, hogy mellettünk legyenek az emberek, akikért csináljuk. Egymagunkban nem tudjuk jól megcsinálni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése