Keresem a lányt

Vannak sajnos dolgok az életben, amiket az ember kihagy. Ennek okai változatosak lehetnek. Van mikor egyszerűen csak nem jön össze. Pedig, ha ott lenne, akkor talán minden rendbe jönne az életében. Talán. Ezek azok a kérdések, amelyekre már soha nem kapunk választ. Sokszor talán elgondolkodunk, meg van-e előre írva, hogy miként fog történni, miként zajlik az életünk. Sosem voltam nagy koncert-ember. Ami csak annyit jelent, hogy annyira nagyon nem vonzottak azért a koncertek. Ettől függetlenül van néhány kellemesen felidézhető emlék. S ugyanúgy, akad néhány, amit nem szívesen hagytam ki, és ennek okai változóak. Egyszer azt mondtam, hogy igazándiból azt a koncertet tudja igazán áttombolni az ember, amelyen az előadónak ismeri a számait és vele együtt énekli őket. És még ennél is emlékezetesebb lesz az a koncert, ha a szívéhez szól, ha átérzi a szövegét, ha egyenesen úgy érzi, mintha róla szólna az a dal. Volt ugyan erre ellenpélda is, de a kivételek csak a szabályt erősítik. Ma volt Kézdin egy koncert, amire szívesen elmentem volna. És ha Ákos elénekelte volna a Keresem a lányt, és a lány mellettem lett volna. Kihagytam a folytatást? Nem kérdőjel, hanem pont.

Lemaradt reakció

Amikor megtudtam, túl rövid volt az idő, hogy reagáljak. Le kellett feküdni, másnap korán kelés, indulni tárgyalni a csúnya NOF-ban. S talán pontosan ez volt az, ami kissé segített átlibbentenie valamin, amiről alapjába véve még én sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ekkora hatással lesz rám. És az egészben az a legijesztőbb, hogy még nem is szeretném, hogy vége legyen. Majd talán akkor, amikor lesz amivel az érzést helyettesíteni. Pedig NOF-ban is történtek érdekes dolgok, de azok annyira nem jönnek számításba. Érdekesek voltak, oszt annyi. Az igazi élményeknek ezután kell jönni, hogy kilibbentsenek. Csak jönnének már...

Sólyom és a tótok

Magyarok. Meddig aláznak még minket a szedett-vedett népek? Ne feledjétek, ameddig titeket aláznak, minket is. Ezek versengenek egymással, a tótok meg az oláhok. Az utóbbiak nem adtak leszállási engedélyt, a tótok meg egyenesen nem engedték be a MAGYAR államfőt az országuknak nevezett területre. Egymást próbálják túllicitálni, de itt nem a töketlenség a megoldás. Ha így megy ez tovább, hamarosan nyilvánosan kérünk bocsánatot, hogy létezünk. Ha erre nem reagál a nagy EU, kilépünk. Jogunkban állna. És csak nyernünk belőle. Lehet elfogult vagyok, de ha azok a tótok, akiknek állama fele annyi idős, mint én, megengedhetik ezt maguknak a nagy európai unión belül, hogy egyszerűen ne engedjenek be egy társelnököt részt venni egy olyan királynak a szoboravatásán, aki nekik is királyuk volt, aki tenyéren hordozta őket kisebbségként, akkor miről is szól ez az egész nagy Unió? Mert, ha arról szól, hogy újra csak megszívassuk a magyart, akkor miért vagyunk mi benne?

Már hiányzott

Szuper szombati napsütés. Biciklire pattantam hát, s elfárasztottam magam kicsit. A Fenyő utcai meredek dolgozott meg legelőször, aztán a Somos tető. A végére már kész voltam, mint a lecke, de megcsináltam. Jöhetett az extrém beereszkedés az orvosi egyetem felé az erdőben. Majd kerítés, és újra ott voltam. És kerestem a fényképalanyokat. Sok volt a jelentkező. A virágbolondnak csak ez kellett. Lekapott mindent.

Újra elvált a sz. a májtól

Újabb példáját láthatjuk annak, hogy mit jelent a magát az erdélyi magyarság képviseletének valló nagy magyar Összefo(g)(s)ás. Miután az eredetileg május 23-ra kitűzött dátumot már halasztották az udmrések, a szeptember 5-i dátumra most ráadásul nem mennek el, cserébe megszervezik szeptember 4-én a saját székely nagygyűlésüket, amire ráadásul nem hajlandók meghívni az MPP-s választott önkormányzati képviselőket.

Kel(l)em(etl)en Hunor, akit úgy tűnik Narkó Méla már gondolatban kinevezett méltó utódjául a következőképpen nyilatkozik a dologról: miután sajnálatosnak nevezte az SZNT hozzáállását a nagygyűlés megszervezéséhez „Mi elismerjük, hogy korábban a nagygyűlést az SZNT kezdeményezte. Ám a testületnek nincsenek önkormányzati képviselői, így az RMDSZ és az EMNT hirdette meg a rendezvényt valamennyi székely elöljáró részvételével. Ezek után hirdette meg újra az SZNT a maga rendezvényét. Elnökük, Izsák Balázs sajnos nem számolt azzal, hogy így Szász Jenő politikai játékszerévé vált”

Amit viszont a vak is kellene lásson - csak sajnos ez már nem vakság a választók részéről, hanem táposság - az EMNT-nek viszont szintén nincsenek önkormányzati képviselői, sőt alapjába véve sok köze sincs a Székelyföld autonómiájához, maximum esetleges támogatóként (ami az udmr-ről esetleg kampány alkalmakor hangoztatott szlogenek szintjén lenne esetleg elmondható). Az MPP-nek viszont vannak önkormányzati képviselői is, sőt polgármesterei is, annyi amennyi, de nem kevés. A Székely Nemzeti Tanács pedig többet tett az autonómiáért, mint bárki más, még akkor is, ha néhanapján kicsit ibóktalanul is. De ők legalább komolyan gondolják. Húsz évvel az udmr megalakulása után joggal kérdőjelezhető meg a hitelességük, amikor kiejtik szájukon az autonómiát, igazából csak azért állnak időnként mögéje, hogy sikeresen akadályozhassanak bármi nemű előrelépést.

Izsák Balázs utolsó kísérlete.

T.T.T. közleményben kéri Hunorkát, vonja vissza kijelentéseit. Tibor, rég észrevehettétek volna, kivel paktáltok. Miközben a püspök úr mélyen hallgat, az EMNT közösen az UDMR-vel rászerveznek az SZNT nagygyűlésére.

Még idézek valamit:

"Azt a hírt, miszerint Tőkés László azt mondta, hogy én ne merjem nála radikálisabban képviselni a székely területi autonómiát, mert akkor mi szembe fogunk helyezkedni egymással, én megerősíteni nem szeretném, mert nem akarom jobban megosztani az erdélyi magyarságot, viszont megcáfolni sem tudom." Ezt Szegedi Csanád, a JOBBIK EU parlamenti képviselője mondta. Eszerint az autonómiát képviselni az EU parlamentben a püspök úr kizárólagos joga? Szép lassan, de elég biztosan pocsékolja el a múltbéli tiszteletet érdemlő aktivitását a püspök úr, és ezúttal már nem bemocskolják mások. Vajon miért?

Két sor

Kedves délután. Köszönöm. Akárhányszor megismételhetjük. Lehet nem is jön össze két sor. De két szóban is el lehet mondani sok mindent. Nem üzenek semmit.

Falunapok, Bere, s 4 vad csaj

Kedveseim, mozgalmas hétvége volt. Székelyberében falunapok, favágó verseny, sörevő verseny, focibajnokság, finom gulyás, karaoke és híd a folyón, majd bál. Kitöltötte a hétvégét, feledni a hétköznapokat. Kiderült, az emberek nem szeretnek jelentkezni, aztán utólag megbánják, hogy nem volt bennük elég versenyszellem. Így volt ez a favágó versennyel is, ahol alig lehetett összeszedni 6 csapatot, akik először harcsa fűrészeljenek egy 3 cm széles karikát egy fatörzsből, majd ugyanazt megtegyék láncfűrésszel. A végén szinte mindenki elméletileg meg tudta volna verni a győztest. Bezzeg a sörevő versenyt már szinte fele be se fejezte. Aztán meg, úgy tűnik, hogy énekelni megmaradnak az emberek a toalett intimitásában, mert a karaoke versenybe senki nem akart benevezni, de anélkül is jót szórakoztunk néhányan és a hallgatóság velünk énekelt. Csupa jó számot adtunk elő, bár időnként jobb is lehetett volna a hangszín. És mindez KÉPEKben. Ja, nem mondtam, hogy 4 fotogén lánynak készültek hi5-os fotók. Az is jó kis muri volt. A képek persze nem nyilvánosak, maguknak tartogatják őket, bár ne szálljon el a képzelet, semmi extrém. Csak szép lányok, egy "fotográfus" szemével.

Állatkerti séta

Meghívlak benneteket egy sétára a marosvásárhelyi állatkertbe. KÉPEKben. Ugyanis ez tettem ma délelőtt, elvittük a keresztfiam állatokat nézni. Az oroszlánok összekaptak a nőstényeken, de mire oda értünk megkötötték a paktumot, a majmok a tetveket keresgélték, a nyesett szárnyú gólyák elkóricáltak, struccok próbáltak farkasszemet nézni a kamerával, a teknősbékák pedig piramist építeni. Egy bika, majd a vegetáriánus medvebocsok is almát ettek, lusta tigrisek heverésztek és ásítottak nagyokat néhány száz méterre a pónilovaktól. Két teve élvezte, hogy pózolhat a kamera előtt. Végül már az oroszlán is feldobta a talpát a kellemes napsütésben, de a tengerimalacok virgonckodtak rendületlenül. Hasonlóképpen a keresztfiam is.

EMI tábor 2009

Csak szuperlatívuszokban tudok írni róla. Talán még többen voltak, mint a tavaly és talán még fiatalabbak is. A szervezőktől lehetne megkérdezni az előbbit, de mindenesetre gratulálok nekik, mert jó kis tábor volt. Remélem ennek köszönhetően akkor is beengednek majd, amikor már nem leszek hivatalosan se fiatalnak titulálható. Idén szerencsére többet is tudtam maradni, nem csak két napot, mint a tavaly. Fantasztikus borokat kóstoltunk, egyik nap sajtokkal csoportosítva. A csütörtöki esőt eltekintve az idő is kedvezett nagyobbrészt, bár a pénteki napot azzal kellett töltsék a szervezők, hogy elterítették a sárban a faforgácsot, szép ösvényeket kialakítva vele. Aludni nem sokat sikerült, úgyhogy már kezd krónikussá válni a tengerivel kombinált kialvatlanságom. Folyamatosan terjengtek a rémhírek egy esetleges támadásról a tábor ellen, aztán csak rossz viccnek minősültek. Végül is a táborlakók legnagyobb vágya a végére az volt, hogy amikor hazaérnek tudjanak egy nyugodtat az otthoni wc kagylón pihenni. A toj-tojokat szinte naponta ürítették, de a fabudi volt a menőbb, bár már kezdett tele lenni. De tük-tük papírra szükség volt, az biztos. Persze a bunkó rendőrök igyekeztek mindenképpen valamivel elkapni a táborból jövő embereket, sikerült is minket leszállítani egy robogóról. Ettől függetlenül a jó hangulat megmaradt, legfeljebb egyet röhögtünk a kicsinyességükön. Annyi KÉPET készítettem, hogy a végére mindkét akku lemerült, majd minden táborlakó lányt lefényképeztünk felváltva. A fiúk másokat érdekelték, hehe. Kár, hogy fociban kikaptunk 11-esekkel az erdővidéki favágóktól, talán, ha kicsit korábban kezdődött volna, mondjuk úgy 8 órakor, fittebbek lettünk volna. De így kirándulni is jutott idő. De teljesen biztos, hogy ezt a tábort nem volt szabad kihagyni. Még lett volna más is, amit nem kellett volna kihagyni, de így esett.

Erpos napok

Megvoltak. Óriási buli volt, szuper hangulat, versenyszellem. Gokartoztunk ezerrel. Aztán verseny is volt. A piros autókat akarta mindenki, mert stabilabbaknak tűntek. Az első futamon kihúzták nekem a fekete 13-ast, aztán indításnál elszakadt az indítókábel és a második futamba kerültem, ahol maga EM2 indult elsőnek. De oda már pirosat sorsoltak nekem, és sikerült az elődöntőbe jutni. Ott újra a már megjavított indítókábeles 13-as jutott. Ahogy a Forma 1-ben szokta kommentálni a két őrült rtlklubos, szenvedtem az autóban, csúszkált alattam folyamatosan. De befejeztem nagyobb kicsúszás nélkül a versenyt, és szerencsésen bejutottam 3.-ként a döntőbe, egy legjobb köridőnek köszönhetően. Az volt a legszuperebb futam addig, a megszenvedés adta az igazi élvezetet és a végén az eredmény tetőzte. A döntő már rendes verseny volt, ahol nem az átlag köridő számított, hanem az, hogy ki nyeri a versenyt. A legjobb köridők alapján 3. kockából indulhattam és igyekeztem tartani az iramot az első két versenyzővel. Szerencsémre a hátam mögötti két versenyzőnek ez nem sikerült, miután nem sikerült kilöknie a második kanyarban egyiknek, így az előttem futókra koncentrálhattam. Aztán a verseny második felére felzárkóztunk egymás mögé hárman, majd a kettejük csatáját optimálisan kihasználva egy fantasztikus előzésnek köszönhetően a második helyre kerültem. Még fél kör után már az első helyet vettem célba. A kör közepénél láttam, hogy ez lesz az utolsó esély, mert készültek a leintéshez. Éreztem, hogy gyorsabb tudok lenni, mint az előttem levő, így a célegyenest követő kanyar utáni egyenes szakaszon beleléptem a gázba. Tudtam, a döntő szabályainak megfelelően, ha sikerül belül kerülnöm az azt követő jobbkanyarban, el kell engedjen és utána enyém a győzelem. Ez sikerült is, de nem engedett el. Így, bár sikerült megelőznöm, a hátunk mögött leskelődő kihasználta a helyzetet és szerencsésen mindkettőnket megelőzött. De a második hely így is édes volt. KÉPEK

Faramucik és a nagy patak

Sosem voltam tenger imádó. Akármikor odaadtam volna egy hetet is a tengernél 2 nap hegyekért. De nyilvánvalóan ez helyzetfüggő, nem mindegy kivel, hogyan megy az ember úgy a hegyekbe, mint a tengerre. S meggyőztek, pedig ennyi időre sosem voltam a tengeren. Hét egész nap, egy háromszemű sátorral, sétával, faramucikkal, akik nagy része tyhu volt. Már az első naptól találtunk egy "dugibárt", ahol "flient chidelek" lettünk, mert a napi menü a legjobb ajánlat volt. Keveset ültünk egy helyben, mindent meg akartunk nézni, mentünk végig a tengerparton kalapban és törülközősen. Időnként loccsantunk, ha a meleg kezdett túlzásokba esni. És nem csak kezdett, hisz személy szerint én leégtem. Időnként kellett vigyázni, hogyan lépünk, nehogy szálka menjen a szánkba, de az ilyen félremondások napirenden voltak. Aludni minimálisat, hisz minek, s pláne, hogy nem lehetett. Amikor reggel 8 után már szauna a sátor, ha nem fekszik le az ember 12-kor sem... Se Armin, se Tiesto nem hagyott aludni, pedig még a mellékhelyiségben is meglesték egyesek őket. A pizzát is egy grefflánytól rendeltük, akkorát is hozott, belefáradtunk, de nem adtuk fel. S közben betöltöttem a 33-at. Akkora buli volt egész nap. Így jártam. S mindez KÉPEKben

2 vankúj táblézik

No comment...