Erpos napok

Megvoltak. Óriási buli volt, szuper hangulat, versenyszellem. Gokartoztunk ezerrel. Aztán verseny is volt. A piros autókat akarta mindenki, mert stabilabbaknak tűntek. Az első futamon kihúzták nekem a fekete 13-ast, aztán indításnál elszakadt az indítókábel és a második futamba kerültem, ahol maga EM2 indult elsőnek. De oda már pirosat sorsoltak nekem, és sikerült az elődöntőbe jutni. Ott újra a már megjavított indítókábeles 13-as jutott. Ahogy a Forma 1-ben szokta kommentálni a két őrült rtlklubos, szenvedtem az autóban, csúszkált alattam folyamatosan. De befejeztem nagyobb kicsúszás nélkül a versenyt, és szerencsésen bejutottam 3.-ként a döntőbe, egy legjobb köridőnek köszönhetően. Az volt a legszuperebb futam addig, a megszenvedés adta az igazi élvezetet és a végén az eredmény tetőzte. A döntő már rendes verseny volt, ahol nem az átlag köridő számított, hanem az, hogy ki nyeri a versenyt. A legjobb köridők alapján 3. kockából indulhattam és igyekeztem tartani az iramot az első két versenyzővel. Szerencsémre a hátam mögötti két versenyzőnek ez nem sikerült, miután nem sikerült kilöknie a második kanyarban egyiknek, így az előttem futókra koncentrálhattam. Aztán a verseny második felére felzárkóztunk egymás mögé hárman, majd a kettejük csatáját optimálisan kihasználva egy fantasztikus előzésnek köszönhetően a második helyre kerültem. Még fél kör után már az első helyet vettem célba. A kör közepénél láttam, hogy ez lesz az utolsó esély, mert készültek a leintéshez. Éreztem, hogy gyorsabb tudok lenni, mint az előttem levő, így a célegyenest követő kanyar utáni egyenes szakaszon beleléptem a gázba. Tudtam, a döntő szabályainak megfelelően, ha sikerül belül kerülnöm az azt követő jobbkanyarban, el kell engedjen és utána enyém a győzelem. Ez sikerült is, de nem engedett el. Így, bár sikerült megelőznöm, a hátunk mögött leskelődő kihasználta a helyzetet és szerencsésen mindkettőnket megelőzött. De a második hely így is édes volt. KÉPEK