Faramucik és a nagy patak

Sosem voltam tenger imádó. Akármikor odaadtam volna egy hetet is a tengernél 2 nap hegyekért. De nyilvánvalóan ez helyzetfüggő, nem mindegy kivel, hogyan megy az ember úgy a hegyekbe, mint a tengerre. S meggyőztek, pedig ennyi időre sosem voltam a tengeren. Hét egész nap, egy háromszemű sátorral, sétával, faramucikkal, akik nagy része tyhu volt. Már az első naptól találtunk egy "dugibárt", ahol "flient chidelek" lettünk, mert a napi menü a legjobb ajánlat volt. Keveset ültünk egy helyben, mindent meg akartunk nézni, mentünk végig a tengerparton kalapban és törülközősen. Időnként loccsantunk, ha a meleg kezdett túlzásokba esni. És nem csak kezdett, hisz személy szerint én leégtem. Időnként kellett vigyázni, hogyan lépünk, nehogy szálka menjen a szánkba, de az ilyen félremondások napirenden voltak. Aludni minimálisat, hisz minek, s pláne, hogy nem lehetett. Amikor reggel 8 után már szauna a sátor, ha nem fekszik le az ember 12-kor sem... Se Armin, se Tiesto nem hagyott aludni, pedig még a mellékhelyiségben is meglesték egyesek őket. A pizzát is egy grefflánytól rendeltük, akkorát is hozott, belefáradtunk, de nem adtuk fel. S közben betöltöttem a 33-at. Akkora buli volt egész nap. Így jártam. S mindez KÉPEKben