Amikor megtudtam, túl rövid volt az idő, hogy reagáljak. Le kellett feküdni, másnap korán kelés, indulni tárgyalni a csúnya NOF-ban. S talán pontosan ez volt az, ami kissé segített átlibbentenie valamin, amiről alapjába véve még én sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ekkora hatással lesz rám. És az egészben az a legijesztőbb, hogy még nem is szeretném, hogy vége legyen. Majd talán akkor, amikor lesz amivel az érzést helyettesíteni. Pedig NOF-ban is történtek érdekes dolgok, de azok annyira nem jönnek számításba. Érdekesek voltak, oszt annyi. Az igazi élményeknek ezután kell jönni, hogy kilibbentsenek. Csak jönnének már...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése