Vannak sajnos dolgok az életben, amiket az ember kihagy. Ennek okai változatosak lehetnek. Van mikor egyszerűen csak nem jön össze. Pedig, ha ott lenne, akkor talán minden rendbe jönne az életében. Talán. Ezek azok a kérdések, amelyekre már soha nem kapunk választ. Sokszor talán elgondolkodunk, meg van-e előre írva, hogy miként fog történni, miként zajlik az életünk. Sosem voltam nagy koncert-ember. Ami csak annyit jelent, hogy annyira nagyon nem vonzottak azért a koncertek. Ettől függetlenül van néhány kellemesen felidézhető emlék. S ugyanúgy, akad néhány, amit nem szívesen hagytam ki, és ennek okai változóak. Egyszer azt mondtam, hogy igazándiból azt a koncertet tudja igazán áttombolni az ember, amelyen az előadónak ismeri a számait és vele együtt énekli őket. És még ennél is emlékezetesebb lesz az a koncert, ha a szívéhez szól, ha átérzi a szövegét, ha egyenesen úgy érzi, mintha róla szólna az a dal. Volt ugyan erre ellenpélda is, de a kivételek csak a szabályt erősítik. Ma volt Kézdin egy koncert, amire szívesen elmentem volna. És ha Ákos elénekelte volna a Keresem a lányt, és a lány mellettem lett volna. Kihagytam a folytatást? Nem kérdőjel, hanem pont.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése