Kezdünk...

Ez nem április elsejei poén. A napokban már többen próbáltak benyitni, de ma reggel tényleg jöhetnek. Az utolsó simításokat elvégeztük. De mit számítana mindez, ha nem lenne közben az, amiben volt már pillanat, hogy nem is tudtam reménykedni. És most erőt ad, lendületet. Évek óta kitartóan kerestelek. Sokan szórakoztak rajtam időnként, mert nem töltöttem a dolgom számomra értelmetlen megvalósításokkal. Aztán jött a Sors és egyetlen mozdulattal megtette azt, ami boldoggá tett. Történések sorozata jött megfelelően össze. És végre megtapasztaltam azt, hogy milyen a teljes kölcsönösség, a végtelen bizalom érzése és, hogy semmi sem állhat közénk. És mindez annyira rövid idő alatt, hogy mások, akik nem érzik, legyintenének egyet. Miközben mi, minden egyes találkozáskor megtapasztaljuk. Azt, amit a kívül állók sosem tudnának megérteni. Hogyan lehet, hisz oly rövid az idő? De olyan szép az élet, Veled!