Újranéztem félig ma az életem. Ilyen elképzelhetetlen közúti történéssel még sosem találkoztam, pedig volt már néhányhoz szerencsém. Nyugisan száguldok Décsfalva és Bögöz közti egyenesben (Székelykeresztúr-Székelyudvarhely útvonal), lassítanom kell, mert érek utol egy piros Dácsiát, a jó öreg 1310-es fajtából. Szemből egy szekér, mögötte kis kamion várja, hogy elhaladjunk és meg tudja előzni. Egyenes út, már készülök is, hogy amint elmegyünk mellettük, sima mozdulattal jelzek majd és lendületesen leelőzöm a pirosat. Így természetesen felkészületlenül ér, hogy amikor a Dácsia a szekér mellé érkezik, a kis kamion mögötti "baszkulánt" (amely addig a kamion takarásától nem is igazán volt látható) a seggét eldobva keresztbe fordul az úton (nyári napsütés, semmi csúszós, semmi víz). Hogyan sikerült átcsusszanni a Dácsiának még az útelzáródás előtt, pillanatok kérdése volt. Jobb kerékkel szinte a sáncban, hősiesen megkapaszkodott a bal kerekével az aszfalton és negyed pillantással megelőzte a végzetet. Nekem viszont hihetetlen reflexemnek köszönhetően sikerült megállnom a teljesen keresztbe fordult teherszállító alkalmatosságba való csapódás előtt. Megjegyzem, a Dácsia teljesen bizonyos, hogy a megengedett sebességet semmivel nem haladta meg (én is max. 20-al), de ha kicsit lassabban megy, nem tudta volna elkerülni az ütközést. Így éppen csak átcsúszott. A teherszállító hihetetlen manőverét egyetlen dologgal lehetne magyarázni, éspedig azzal, hogy hirtelen fékezett a saját figyelmetlensége miatt és a fékei sem fogtak a két keréken egyformán. Amikor megelőztem utána a Dácsiást, egy idősödő bácsi vezette, valószínű már sok esztendeje.
Ma is szerencsésen hazaértem, Istennek hála.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése