Szebenben jártomkor mindig rácsodálkoztam a várostól nem messze a domboldalon fekvő várromra. Már többször elhatároztam, hogy közelebbről is meglátogatom, aztán ez a mai visszaút alkalmával sikerült is. A főútról letérve rögtön az első házon enyhe meglepetéssel fedeztem fel egy házon azt a két emléktáblát, amely nagy költőnk által 1849 januárjában, Bem apó társaságában ott töltött időre emlékezik (a meglepetés a táblának szólt, nem a történelmi ténynek). Ezután kaptató következett, majd a vár régi bejárata elé érkeztem. Onnan egy ösvényen folytattam az utam, a fényképezőgéppel felfegyverkezve, szembecsodálkoztam egy sarok után legelésző lóval, majd a megtaláltam a kaput, amin be lehet lépni. A várat felügyelő ott lakik, Digi antennája is van:) De a vár szabadon látogatható, 1 új lej fejében, amiről a végén a bácsi azt mondta, nyugodtan adhatom egyenesen neki. Sőt a toronyba is fel lehetett mászni, előtte viszont megkért, lehetőleg ne húzogassam a harangköteleket, mert összefut a falu. Megérte a látogatás az 1lejt, a KÉPEK magukért beszelnek."Vára a község közepén, egy ötven méter magas dombon áll. Nagy valószínűséggel egy gerébi család építette a 14. vagy a 15. században, de később a helyi szász lakosság használta parasztvárként. Először 1529-ben említik, amikor a Pemflinger Márk szebeni királybíró védte várat Szapolyai János Báthori István vezette hadai bevették, de a fősereg továbbvonulása után a Hähn Márton vezette szebeni segédcsapat még aznap éjjel visszafoglalta. 1602-ben a szebeniektől Székely Mózes foglalta el. 1705-ben a kurucok rohammal vették be. 1707-ben a kivonuló kurucok megrongálták. 1715-ben a lakók javítani kezdték, de az 1719-es pestisjárvány után sorsára hagyták és azóta pusztul." Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése