Az igazság kéri...

Drága barátom, eltemettünk. Szép temetésed volt, sokan voltak nagyon, azt mondják. Nehéz volt még odamennem is. Ráadásul időben akartam odaérni, legalább most ez egyszer. És túl hamar érkeztem. Mert akkor még mást temettek. Aztán, amikor végül odaértünk, erős akartam lenni. Csak akkor gyengültem el, amikor az édesanyádhoz odamentem. Ő egyedül maradt, tudom és itt most megígérem neked, hogy vigyázni fogok rá. Ott álltam a földi maradványaid mellett, és nem tudom, őszintén szólva, hogy én támogattam drága édesanyádat vagy rá támaszkodtam mindvégig. Mert ő is nehezen viselte, én pediglen fel se mertem nézni, mert elnyomtam könnyeimet, de tudtam, hogy ha véletlenül vaegy közös baráttal szembenézek, annyi lesz az erőmnek. El kell neked mondanom, hogy komoly megpróbáltatást jelentettek a Nagy Laci szavai. Csodálom, hogy volt ereje elmondani, én nehezen tudtam elviselni őket sírás nélkül. Annyira elevenen érzékeltette, mit veszítünk el veletek. Időközben csomó információ. Mind értékes, mert pontosan akarom tudni, miért történhetett ez meg, hogy elveszítsem a legjobb barátom. Ezenkívül pedig, blogom olvasóinak is kell garantálnom, hogy amiket itt olvasnak, azok csak a hiteles források, az igazságok, majd amikor az elméleteim írom, akkor külön megjegyzem ezeket. Írjunk arról, hogyan történhetett. A rendőrségi jelentést megkaptam. Az azt mondja, folytonos vonalon előzés, a hiba egyértelmű. De azt is mondja, hogy a megelőzendő autóba beleakadtak, aztán megpördültek és átdobta az őket a túlsó oldalon szabályosan közlekedő kamionba. Feltevődik a kérdés, mit tett a megelőzésre váró kamion azért, hogy senki ne haljon meg? (leellenőrizendő info van arról, hogy már régóta akarták megelőzni, de nem engedte). Jómagam is járom az utakat, és ezen úton is figyelmeztetem a kamionosokat, tisztelet a kivétel. Azt tapasztaltam, sajnos, időnként. Vannak közöttük rosszindulatúak. Ez a B. JAN ANTONI az, akinek a lelkén szárad a mi két jóbarátunk élete. De igyekszem a teljes igazságot kideríteneni.