Marosjára, a gyerekkori vakációk helye. Ott nőttünk fel, abban a kis, mára már szinte elhagyatott magyar faluban. Ismertünk minden kis zugot, ismertük az erdőt, a fákat, szinte egyenként. Tudtuk hol vannak gyümölcsfák, hol érik a vadcseresznye, merre vannak a szelídgesztenye fák, hol laknak a rókák és hol az őzek, merre járnak a vaddisznók. Sokat másztunk és az egyetlen fa, amire sokáig nem tudtunk felmászni, miután sikerült az lett a főhadiszállás. Mert oda biztosan senki nem jött utánunk. Vadásztunk is néha, nyúlra vagy fácánra, mogyorófából készített íjainkkal, nádszálból munkált nyílvesszőkkel. Maga a vadászat öröme volt a lényeg, nem a zsákmány. Nem sok minden változott. Most is vadásztunk, fényképezőgéppel. Az erdő a régi, csak az öreg fák némelyike hiányzik csak. A rókák ugyanott laknak, az ösvények is ugyanazok. Talán a fák már nehezebben bírnának meg...KÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése