Bákóban (a csángóknál?)

Második éjszaka után, amikor 5 óránál többet nem aludtam, még mindig sikeres volt az ébredés. Lehet a tudatalatti is, hogy nem akartam többet maradni Bukiban. Így hát felébredtem, elkészültem, beültem az autóban, elindultam, majd simán kikeveredtem az amúgy közlekedési káoszról híres fővárosból, ráadásul a megfelelő irányba indultam el. Nem volt nehéz, mert kora reggel 6-kor még nem volt veszélyes a közlekedés. Aztán onnan irány az Urziceni-Buzau-Focsani-Bákó útvonalon. Az út nagyon jó, végig négy sáv, bár a külső sávok kissé keskenyek, ami időnként problémát okozhat az előzéseknél. Időnként radarok, de mintha a falvak standardok lennének, rövidek és nem sok minden különbözteti meg egyiket a másiktól. De lehet haladni, pedig nem énekelhettem ma se, hogy "220 felett, észre sem veszed". Amúgy meg amit kell, azt észreveszed. Megtudtam, hogy Buzauban ugyanaz a menü a Mekiben, mint máshol. Hehe. Ott kávéztam, sikerült odáig eljutnom nélküle. Hát nem komoly megvalósítás ez? Mindent összevetve nem egészen 4 óra alatt meg is érkeztem Bákóba. Aztán melo, annyi itt a gyógyszertár, mint a sár ősszel. Volt néhány érdekes, kellemes beszélgetés, többek között nagyon örvendett nekem egy kedves kolléganő, aki Vásárhelyen végezte az egyetemet. Aztán csináltam néhány képet Bákó éjszakai életéről, konkrétan a központról, mert a Beszterce Hotel, ahol elszállásoltam magam, az a Megyei Tanács épületével szemben van, a város központjában. Nem csúnya város ez a Bákó, de látszik, hogy nem igazán érdekelt senkit a város arculata és az építkezési engedélyeket a lepengetett pénzek alapján adták. A néhány régi épületet alig lehet észrevenni az utóbb építettek között. De akkora katedrálist építenek ide, hogy még Erdélyben sincs sok hasonló méretű. Pedig oda tervezték a legnagyobbakat 1920 után. Sétáltam egyet a központban, a lányok nem csúnyák, de kit érdekel? Fejlődőben van a város, az látszik. Márkás üzletek mindenfelé, sokáig keringtem, amíg egy élelmiszeres üzletet találtam. Közben telefonon is beszéltem, persze magyarul, de nem tünt úgy, hogy zavarna valakit. Nem néztek furcsán rám. Nem mindenki csángó itt, de sosem tudni, kik azok.