Csúnya, ködös napon...

Hisz minek is sütne ki a nap? Ma temetjük el drága barátaimat. Legyen könnyű sírjukon a föld és nyugodjanak békében, emlékük örökké élni és fájni fog szívünkben. Nem vagyok felkészülve. De ez nem idő kérdése, sosem lettem volna kész erre, és soha nem hittem, hogy valaha is megtörténhet ilyen szörnyűség, pedig tapasztaltam már néhányszor a élet igazságtalanságát. Levente és Ildikó, mi megyünk tovább és emléketek segít majd utunkon. És az fog erőt adni, hogy túléljük ezt az életet. Az a legfájóbb, hogy amíg el nem veszítettelek Titeket, sosem fordult meg a fejemben, hogy mennyire hiányoznátok. És emiatt valószínűleg sosem mondtam azt Nektek el, hogy mennyire szeretlek Titeket. De remélem legalább éreztétek ezt. Mert én éreztem.