Véletlenül sikerült így. Egy jó barátom felesége, aki maga is jó barátnőm, megkért lévén, hogy a kislányának évadzárója volt ma az oviban, hogy vigyem őket haza délben, merthogy délutánra még vissza is kell jönni a bulira. S aztán úgy esett, hamarabb értem az ovihoz, mint az anyuka. Békés arcom van úgy néz ki, mert simán kiadták a kislányt (egy barátom biztosan irigykedne!), csak úgy mellékesen kérdezték meg, hogy mi is a nevem (lehet szimpatizált velem az óvónéni, azért). Mondjuk ismert a kislány is, ami valószínű elősegítette a helyzetem. Osztán felöltöztünk, s kimentünk a játszótérre, amely az ovi előtt volt, s találkoztunk néhány anyukával, akik ismertek, persze, rögtön azt hitték, rátaláltam egy titkos lányomra. Mondjuk az is elememben volt, hogy kicsit rá is játszottam erre, merthogy nem is lenne rossz ötlet, de hát nem megy az olyan könnyen, mint szeretném esetleg. Tehát az egész csak elméleti szinten maradt... Érdemes azonban elgondolkodni azon, mi lett volna a hír akkor, ha nem tisztázzuk a dolgot az anyukákkal, vagy esetleg voltak olyan szemlélők is, akik nem ismerték meg az igazságot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése