A ma délutáni program egy újabb bolonduláshoz fűződik, esküvőre megyek ugyanis. A vőlegény egy jó barátom, akiről sosem hittem volna, hogy megelőz, de ebből is látszik, hogy mennyire le vagyok maradva. Mondhatni, gyakorlatilag a teljes tanulmányi életünk közös, ugyanis 12 éven keresztül ugyanabba az iskolába jártunk (mindig más osztályba), aztán csoport társak voltunk 5 éven keresztül az egyetemen. S már ő is megbolondult, mindannyiunk óriási meglepetésére feleségül megy hozzá egy lány. Mondtam is neki a minap, hogy ezt nem gondoltam volna, de ha már így esett, akkor használjuk ki a lehetőséget, bulizzunk egy nagyot, de ami a legfontosabb, kívánjunk nekik sok boldogságot és ennek érdekében kívánjuk nekik egész pontosan azt, hogy az akit ma az oltárhoz és a házasságkötő terembe vezettek az igaz társuk legyen az életben és igaz szerelemmel szeressék egymást. Nem, dehogyis érzékenyültem el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése