Hát már áll szép lassan össze a kép. Miket kell elintézni, hogy elinduljunk szép lassan azon az úton, amit magunknak kell kiköveznünk. A mai aktivitásom azzal kezdődött, hogy vártam másfél órát valakire. Ami úgy magában eléggé lehangoló, főleg, hogy nem sok eredménye volt a várakozásnak. Mondjuk annyi, hogy nem gyalog mentem onnan tovább, mivelhogy szükség volt már valami közlekedési eszközre. Elkötöttem hát egy kis Corollát az autóparkból, aztán megmutattam a vendégeinknek a szülővárosom főterét ( mindig ilyenkor látom meg igazán a szépségeit), s irány a reptér. Akkor még csak kóstolgattam a kis japán 90 lóerős lehetőségeit, aztán visszafelé kissé bátrabban használtam ki őket. Mit is mondjak, a japánok tudnak valamit. A kis Corollának sikerült rövid idő alatt a szívemhez nőnie. Nagyon oda kell figyelnie annak, aki nem akarja meghaladni a megengedett sebességet. Lakóterületen kívül rövid időn belül a 140 km/órás sebességet nyaldosta és folyamatosan gyorsult. Beleragadtam az ülésbe. Ezen kívül stabilitása is nagyon jó, ha kiismeri az ember. Kellemes vezetni, pontosan azért, mert könnyen kiismerhetőek a lehetőségei. Szép lassan lehetett volna Drive testnek is nevezni ezt a beírást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése