Új kihívások elé nézek. Veszélyes lépés volt, de megtettem. Most, miután sikerült, megérte. Ha nem így lett volna, akkor is tudnám, hogy meg kellett tegyem. Egy lehetőség volt az előrelépéshez, ami lehet nem adatott volna meg egyhamar újra. És veszélyesen kellett játszani ahhoz, hogy sima lépés legyen belőle. És én már máskor is játszottam veszélyesen, elvileg tanulni kellett volna belőle, de most úgy éreztem, hogy belefér. Kihívás, de én szeretem a kihívásokat, mert úgy érzem, hogy meg tudom csinálni. És jól akarom csinálni. Szeptember 2, imádlak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése