Történt valamikor 2000-ben, és hátha jó lesz a mai napra. Időnként kell egy kicsit emlékezni is.
El kell felejtselek! (B.Cs.)
Harcoltam ellened,
S szívem nem engedett,
Hiába szenvedek,
El kell felejtselek.
Mondanám: féltelek,
S látnád amit érzek,
Tudnád, még van remény,
Szívem még nem kemény.
Ám, mivel hallgatok,
Fáj, hogy nem szólhatok,
S látom, hogy nincs esély,
Utunk itt véget ér.
Fáj, hogy nem érdekel,
Téged, hogy mért hagy el,
Az akit tán szeretsz,
Bár hamar elfeledsz.
Nem kérded, mért teszi,
Könnyű-e ez neki,
Nehéz ezt érteni,
Szívemet védeni.
Reméltem, s vétkezek?
Azért, mert elmegyek?
Maradni nem tudok,
Szeretlek, s hallgatok.
Ez hát a végzetem,
Ez már az életem,
Enyém a fájdalom,
Végzetem várhatom.
Mindenki elfelejt,
Hantra könnyet sem ejt,
Elhagy majd szívem is,
Elhagy, hisz oly hamis.
Hamis a hangja, hisz
Az élet oly komisz,
Meghalt az érzelem,
Nincs benne hely nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése