Útazás, érkezés, Bp.

Itt vagyok, ragyogok, megérkeztem. Danubius Grand Hotel Margitsziget. Szinte egész napi kocsikázás után, de szerencsére jól ment minden, még sebességrekordot is döntöttünk... Debrecentől az autópályán 130 km/órás átlagot futottunk, de folyamatosan 140-160-al jöttünk, tehát nem sok időt vesztegeltünk az uton. Lehet így haladni. Ettől függetlenül mire Budapestre értünk, az már a helyi szlenggel élve, beállt. És egyesben mentünk fel az Árpád hídra. A hotel, hát mit is mondjak. Nem semmi. Megvolt a locsizás az úszómedencében, van ott mindenféle hőfok. A medencék a másik hotelben vannak, de a mienkből át lehet fürdőköppenyben menni az alagsorban. Persze feltéve, ha sikerült megtalálni az utat. Miután meglátogattuk a konyhát, a mosódát és a hotel szárítóját, végül sikerült kibogozni az utat. Pontosan olyan volt a hely, mint az Argoban az alagsor. De megérte a keresés, a medencék csodálatosak. Aztán az étterem, elő zenészekkel, és megjegyezhetetlen nevű ételekkel. Én mondtam, hogy jobb lenne a büfés rendszerből enni, mert onnan legalább annyit eszik az ember amennyit akar és van esélze jóllakni. Igy csak én laktam jól, mert két porciót ettem. Utána már csak néhány fénykép fért belé a szállodáról, szerencsére elhoztam a kis állványt. Jöhet a pihenés.