Nem kellett volna meglássam, vagy ha már muszáj volt, akkor legalább egyedül lett volna. Talán a helyzet volt az, ami "menekülésre" késztetett. Jó lenne tudni, miért érzek minden egyesen alkalommal így. És természetesen a sor is kínosan lassan fogyott és úgy éreztem, minden hiába. Aztán kínosan, keservesen sikerült. Eltelt, elmúlt, vége van, finito. A következő már felkészülten fog érni.
UI. Üzenem a blogomat olvasó, és üzengető csávónak, hogy bármikor szívesen fogadom a jóindulatú építő kritikát, de a rosszmájúságtól csöpögőre nem igazán tudok adni, főleg, ha ráadásul nincs is igaza. De amiért valaki kolozsvári, még nem mindenképpen kell tegye a nagy intellektuellt, mert lehet nem áll jól.
UI. Üzenem a blogomat olvasó, és üzengető csávónak, hogy bármikor szívesen fogadom a jóindulatú építő kritikát, de a rosszmájúságtól csöpögőre nem igazán tudok adni, főleg, ha ráadásul nincs is igaza. De amiért valaki kolozsvári, még nem mindenképpen kell tegye a nagy intellektuellt, mert lehet nem áll jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése