... a bejárat előtti gondolatok lesznek ezek. Nem arról írok, hogy milyen volt ma. Addig már nem jutottam el. A bejáratig jutottam csak, olyanokat vittem oda, akik már és még odavalók. Illetve, inkább már. A "még" kategóriába egyetlen jelentkező volt, jómagam és én is visszaléptem. Az megint jó kérdés, hogy a "már nem" miatt vagy egyszerűen csak elijesztett a bejárat előtt hosszú sorban álldogálók (számbelileg voltak bőven 100 felett) sokasága. És ez növelte a türelmetlenségi faktor befolyását. Mert régen amúgy bőven kivettem a részem ezekből a megnyilvánulásokból, de hát azok a régi szép idők elteltek és így szerda magasságában már ennél több kell ahhoz, hogy holnap fáradtan ébredjek újra (és az aki a több, nem jött el...). Tehát, mindazon ismerősöktől, akikkel esetleg találkoztam volna, bocsánatot kérek (nem lesz hosszú a bocsánatkérések sora).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése