Miért ne írjak erről is? A húgival ma végigröhögtünk egy reálos bevásárlási akciót. Minden lehetetlenségen csak röhögtünk, mintha a vigyorex átjárta volna az agyunkat. Egy ilyen bevásárlást kellett valahogy tolerálni, másképpen eléggé fárasztó lett volna. Főleg egy ilyen munkanap után. Valaki lebukott ma ugyanis. De elég pancser módon. Így hát ma mondhatni, hogy kicsit sikerült eleget tenni az eredeti munkakörömnek is. És az élet pedig megy tovább. A maga összes részleteivel. Készülök a holnapi megírandó üzenetre, aminek fogalmazási zsenialitásától függ majd, hogy megértik-e egyesek az üzenetét. Hogy nem vagyunk hüék, látunk, következtetünk, tehát: vagyunk. És ameddig a közös cél érdekében cselekszünk, addig barátok vagyunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése