Leültem itt a fűbe. Egy frusztrációm akarom kibeszélni. Azért, hogy másokkal ellentétben, én majd ne elverjem ez rajtuk, hanem feldolgozzam. Mint annyi mást. Ma együtt söröztem és beszélgettem Ernővel (Raffay), aki a szememben a magyar hiteles, jelenkori történetírás egyik legnagyobbja és igazibbja. Itt a IV. EMI táborban. És holnap itthagyom ezt a helyet, azért, hogy elmenjek egy olyan esküvőre, ahová meg sem hívtak. Mert testvérként ez a kötelességem, de úgy néz ki, csak én igyekszem testvérként viselkedni. Legalább enyém lelkiismeret tiszta marad. Bocsi, ezt a beírást lehet, hogy törlöm majd.UI. A délelőtti Tölgyesre megtett utamról utólag közlök néhány KÉPET, a ditrói hágó által nyújtott csodás tájról, amelyet csak az út gödrei árnyékolhatnának be esetleg, de nem sikerült nekik se.
1 megjegyzés:
Nem mintha engem meghívtak volna...de ettől függetlenül megy tovább az élet. A legnehezebb mégis, megmaradni embernek. Szerintem ez többet ér bármilyen esküvőnél és gazdagságnál. Lehet én is nekiállok majd a saját fájdalmaimat virtuális napló által kiírni, de még nem tudtam eldönteni.
A lényeg sajnos az, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen.
Megjegyzés küldése