Azon filózok már rögtön az ébredés távlatából, hogy pozitívan hogyan kell megnyilvánulni. Sok mindent megtudtam a tegnap, sok kamura hullott hamu néhány beszélgetés után. Tegnap egy beszélgetős nap volt tehát. Hogy milyen lesz ma, az még kiderül. Sok minden benne volt a beszélgetésekben. Ha több emberrel beszélgetünk ugyanarról a témáról, az egy teljesen természetes dolog, hogy egymásnak szögesen ellentétes vélemények is elhangzanak majd. És ráadásul még az is, hogy egyazon időben hajlamos lehetsz mindkettőt elfogadni. Itt abbanmarad a gondolat most. Majd valamikor folytatom. Vajdáról is akarok írni. Hiszen arról kell szóljon ez a blog, amit érzek. Most. Szegény ember, maga alatt vágta el a fát. Ilyet írni valakinek, hogy: "Nem szeretlek... édes volna/Ezt előtted mondanom;/De mit érne? Lekacagná/Szavamat a fájdalom." Kedves János, remélem magadnak írtad a verseket, illetve nem baj, ha Ginának, de nem mutattad sosem neki őket. És akkor még azt se feledjük el, hogy 1855-ben a romantikus szemlélet még valamivel magasabb mutatóval rendelkezett. Esetleg mondjuk azt, hogy a mérhetőség határán belül volt. Ma már inkább érzelgősségnek, túllihegésnek, és gyengeségnek tartják. Csak egy gondolat volt. Már az is butaságnak értékelhető, hogy leírtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése