Pedig, hát sokat játszunk vele. De mindig bebizonyítja, hogy akkor tartogatja számunkra a legnagyobb meglepetéseket, amikor erre a legkevésbé számítunk. Kellemeseket és kellemetleneket is egyaránt. Nehéz nap volt a mai újra. Ennyire még sosem fáradtam el a focizástól. Innen is látszik, hogy öregszem. Az is igaz, hogy kimaradt pár hétvége, s ehhez képest most erősen sokat futottam. De utána alig tudtam felvánszorogni a 4. emeletre. Aztán pedig Jazz, előtte Tranzit. S ezt a napot nem fogom elfelejteni. Mert a meglepetése kellemes volt számomra. Talán túlságosan is kellemes, de ezt majd a jövő fogja megmondani. Én viszont megbánni sosem fogom. Lehet kaptam egy újabb esélyt.
2008. augusztus 23., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése