2008. augusztus 18., hétfő

Rég nem írtam, de élek

Mondhatni folyamatosan történtek a dolgok a hétvégén, tehát még írni se igazán volt időm. Igyekszem most bepótolni, már amennyire lehetséges. Képileg is, meg mesélésileg is:) Tehát pénteken, miután a "vazelinezésből" megszabadultam, meglátogattuk a kis unokaöcsémet, akit annyit fotóztam, hogy remélem nem igéztük meg. Gyarapodik a család rendesen, persze egyelőre másoknak köszönhetően, jómagam nem vettem annyira ki a részem belőle. No, de ami késik nem múlik. Aztán szombaton kirándultunk egyet, bözödi tónál megmártóztunk a nedves vízben (hihetetlen, hogy ebben az évben először), majd estére még elértük a meghívást Székelyberébe.
Bevágtunk fejenként két nagy tányér gulyást, megnéztük a holdfogyatkozást, próbáltam KÉPEKET csinálni róla, amelyek többé kevésbé sikerültek is. Aztán meglátogattuk az emukat (nem emo-k ezek, hanem emu nevezetű állatok, egész jópofák). Na aztán meg szüretibál, kicsit korainak tünt, de ez van. Tánci tánci, satöbbi. S jöttünk is haza, szegény mobra végig vezetett. Vasárnap reggel megvolt az ébredés, aztán látogatás a kertbe, s majd delután szalmakrumplizás Brun0nál. S most újra itt van ez a fránya hétfő, amikor még a fű se nő. Ezekkel a hétvégékkel csak egyetlen baj van. Hogy eltelnek.

Nincsenek megjegyzések: