A hold elbújt a Föld mögé.Mókusék jól érzik magukat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Az idő most
Írhatsz üzit
Blogarchívum
-
►
2012
(15)
- ► szeptember (1)
-
►
2011
(49)
- ► szeptember (3)
-
►
2010
(62)
- ► szeptember (4)
-
►
2009
(120)
- ► szeptember (7)
-
▼
2008
(205)
- ► szeptember (29)
-
▼
augusztus
(34)
- Előkerült egy régi...
- Na stop, film
- Még egy gulyás
- The Closest Thing To Crazy
- Csak a testeden át
- Maya
- Ébredt kicsit az EMNT
- A folytatás...
- A Hétfő ízű Kedd és Vajda
- Még korán van
- Megöltem. Miattad, Érted.
- Most kell eldöntenem
- Hajrá magyarok!
- Nincs cím
- Az élet nem játék
- No comment...
- Rég nem írtam, de élek
- S kettő kép még
- Nehéz döntések...
- Mókus, virág, meteorit
- Hullócsillagok
- 900nyi kilométer
- IV. EMI tábor, képekben
- Frusztrációink
- Jó dumák
- Gyergyó. Tiffán. Kárpátia
- Felvillanyozó elhatározás
- Mered, vagy nem mered?
- Sólyom és Sörpatika
- Jeux d'enfants
- Taxi - Valaki, előtted
- Újra Csíkfalva
- Várad. Címszavakban
- Tegnap
A provokáció...
Ezennel ez a blog egy provokáció is. Itt bárki felteheti kérdését, ha céljául tűzte ki, hogy tisztázzon valamit, amit hallott vagy következtetett. Talán túl merész és szemtelen kijelentést teszek, de életemnek ezen szakaszán eljutottam oda, hogy teljesen figyelmen kívül hagyom azokat a rólam alkotott véleményeket, amelyeket innen onnan hallott dolgok után fogalmaznak meg emberek, anélkül, hogy bármilyen módon megpróbálnák az információkat leellenőrizni. Íme itt egy lehetőség, hogy megalapozott véleményt formálhass. Persze azzal teljesen tisztában vagyok, hogy ezzel nem minden véleményformáló fog élni, de próba cseresznye, nem igaz?
Magamról
- azÁldóját
- Marosvásárhely, Maros vármegye, Székelyföld része ---------------------------------
- Örökké szívemben őrzöm drága barátaim emlékét: Levente és Ildikó nagyon hiányoztok a nap minden órájában. Remélem jól megy sorotok ott, ahol majd találkozunk egyszer... ----------------------------------------- "Ha játszanál, kérlek ne tedd velem,/ Sokan azt tették és a fájdalom,/ Ott él szívemben, nem feledhetem./ De csókjaiddal néha ápolom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése