Nincs cím

Nem könnyű két szép nappal megelégedni, amikor egy egész életet szeretne az ember. Persze attól azt a két szép napot is értékelni kell, s megköszönni. Ezt teszem itt is. Megköszönöm, a főszereplőnek, a mellékszereplőknek is, hogy ott voltak. Megköszönöm a rendezőnek is, egy ima formájában. Nem egy Oszkár díjátadáson köszönöm meg, mivelhogy a szerepet nem eljátszódtam, hanem megéltem. Krónikás nincs, a forgatókönyvíró maga a sors lehetett talán. Nem lehessen tudni azt sem, hogy lesz-e folytatása a filmünknek. Nevezzük egyszerűen csak romantikus komédiának a műfajt. Amúgy is az a kedvencem. Bár vannak dolgok, amiket biztosan nem szoktak filmekben ennyire élethűen megeleveníteni. Ennyi félsikeres próbálkozás biztosan nem volt megjelenítve egyetlenben sem. De lehetne ez a film komédia része. A romantikát meg egyszerűen eljátszotta a szereposztás. Váltogatták egymást a helyszínek, de a kertben most egy igazán szép virág tündökölt. Sajnos nem volt megfelelő a helyzet a fényképek készítéséhez. És aztán a tánc. Mindenek teteje. Valami, amit mindenki meg szeretne tapasztalni. Gondolkodó ember legalábbis mindenképpen. Egyedül csak esztétikailag hibádzott kicsit a dolog, de azon majd remélem lesz még idő javítani. Mert akarat az van hozzá.