2008. augusztus 26., kedd

A folytatás...

Ha megnézzuk a szerelmes, romantikus verseket író költők azon részét, akik igazán szép és fájdalmas verseket tudtak hátrahagyni az utókor számára, kevesüknek volt igazán szerencséje a szerelemben. És talán sokan voltak kártyajátékosok... Említettem Vajdát, aki egész életében képes volt egyetlen nőt szeretni. Miközben ki tudja, hány másikat nem vett észre, akik talán pont emiatt szerették. Lehet, hogy ezt egyesek csak elméletnek tartják, de a gyakorlat mutatja, hogy így működik. És persze, hogy Vajda nem írt nekik verseket, mikor észre sem vette őket. Ha észreveszi őket, akkor nem Ginának ír szép szerelmes verseket. És úgy a nők se lettek volna annyira szerelmesek egy idő után már beléje. Mindezt ha átvetítjük napjainkra, ma már talán annak lesz esélye, aki simán azzal kezd majd: "Ugorjuk át az első két randit". Én nem így gondolom. Nem valaki viselkedéséből szűrtem ezt le. A mai napok beszélgetései, a kritikák mondják ezt. És nem szeretném elfogadni, hogy ez igaz.

1 megjegyzés:

Meso írta...

Valóban kevesen gondolják ezt ma már így... Szerintem akkor is megéri a saját ritmusunk szerint élni! Hajrá!