Megöltem. Miattad, Érted.

Megöltem. Miattad, Érted, Neked. Meg tudtam tenni, miután elhatároztam, hogy megteszem, már egészen könnyű volt. Nem számított rá, a sötétben közelítettem feléje. Megpróbált karmolni, szúrni, kiserkent a vér a kezemből. Nem fogod látni. Életében szép volt, halottan minek vigyem megmutatni? Nem akartad látni, pedig még holtan is szép lesz egy ideig. Senki nem látta, amikor megöltem, s így senkinek nem fog hiányozni. S egyedül én emlékszem majd rá. Azért, hogy sokáig ne feledjem el, hogy valaha is létezett Számodra, magam elé tettem, hogy naponta lássam. Mert azzal, hogy látom, belőlem is meghal valami minden nap, minden órában. Ritkán ölök céltudatosan. Időnként vásároltam már halottat, látván azt, hogy egy ideig még szép tud lenni. De jómagam ritkán öltem. Ma kedvem támadt hozzá. Előtte pár órával megcsodáltam, hogy mennyire szép, amíg él. Miután megöltem, megcsodáltam, hogy bár már kimenőben van belőle az élet, mert elszakították a forrástól, még mindig szép. Érdemes lett volna arra, hogy a Tied legyen. Kiérdemelte. Most, miután megöltem, már hiába kérdezném tőle, hogy mit érez amiatt, hogy Te nem akartad őt. Jó, enyhítő körülményként élné meg azt, hogy amikor őt nem akartad, akkor nem tudtad, hogy róla van szó. Talán az is enyhítené számára a körülményeket, hogy nem csak ő volt az, akit nem akartál. Bár a gyilkosával miért érezne együtt. Azzal, aki azért ölte meg, mert lusta volt minden percben odamenni hozzá, amikor látni szeretné. Felfogás kérdése. Úgy is gondolhatná, hogy inkább magához vette. Örök élete amúgy sem lett volna. És így legalább halálában ott lehet, ahol szeretik. És egy képen is megörökítették az utókor számára.
Na, ez egy szuper film volt, nem írom meg a címét, mindenki ismerjen majd rá, ha véletlenül úgy hozza a sors, hogy megnézi.