Nem semmi dolog reggel fel ötkor lefeküdni, aztán 11-kor már Szebenben pszichiátereknek magyarázni. Reggeli ébresztés, üvölti a telefon, hogy "Valaki vegye már fel ezt a qrva telefont" (az egyetlen hang, ami szinte bármilyen körülmények között fel tud ébreszteni). Ilyenkor jelenik meg az emberben a hajlamosság arra, hogy mégse menjen semerre, de ez nem az a nap volt, amikor megengedhettem magamnak a luxust. Így tehát a szolgálatos száguldásos adrenalinra bíztam a teljes ébredést. Na meg az útitárssal való társalgásra. Arra jöttem rá a mai nap, hogy az ember pillanatnyi formája nem a pihentségétől függ mindenképpen. A mai például kifejezetten sikeresnek mondható, simán mentek a beszélgetések, közvetlenül az addig ismeretlenekkel is jó kapcsolat alakult ki. Ha ezt így el lehetne találni azzal, hogy reggel fél ötkor fekszik az ember és 8-kor kel, érdemes lenne minden éjszakára kitalálni valami elfoglaltságot. Persze, ha reálisan nézzük a dolgot, még mindig nem biztos, hogy a végtelenségig lehet így csinálni (sőt biztosan nem lehet), nem beszélve arról, hogy nem csak a fáradtság az, ami ezt a szuperközlékeny állapotot előidézi. Aztán a hazafele út jó kis kirándulásnak is nevezhető, mert végre nem kellett sietni. Na meg az utitárs is kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult. És készült néhány FOTÓ is, amely második fele a rüszi szász templom körül. (Rüsz falu szász temploma egy kis dombon áll. Értékei a karzat festett kazettái, valamint a templom különálló, megdõlt tornya.)PS. A képen levő agyagfal nevekkel van tele. Általában párok vannak felvésve, nyilatkozatokkal összekötve. Az én nevem már rég lemosták az esők, vagy felülírták mások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése