Meghívtak egy igazi babgulyás vacsorára Berébe, s természetesen örömmel fogadtuk. Kissé ralisan értünk oda, ugyanis Ákosfalván várt előtte egy autóbusznyi ember az érkezésünkre, s ha addig olyan lóhalálában érkeztünk el, akkor már a folytatás és a visszafele út is olyanra sikeredett, már csak megszokásból is. De a babgulyás megérte a fáradozást, úgy ellaktunk tőle, hogy muszáj volt felsétáljunk a domboldalban az esztenára. Aztán a visszafele úton a világ legaranyosabb lényével is találkoztunk, és bármennyire sietős lett volna az útunk, egy éjszakai fotózás erejéig lekötötte az időnket. Csodálatosan viselte a vakú fényét, igazi fotogenitást sugárzott. S még ijedtnek sem tünik a képeken, bár nem valószínű, hogy nem volt az. Ha valaha is háziállatot akarok tartani, Ő kell majd. Székelybere környékére pedig ellátogatunk még.
2008. július 12., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése