2008. július 20., vasárnap

Tusványos. The Final End

Hazaértem. Képeket a gépről letöltöttem, azt hiszem most, az egyik legszerencsésebb gondolatom volt eddig ez a "befektetés". Most eszembe jut egy régi érdekes sztori, amikor a Negoiura másztunk annak idején régi összetételben. Akkor egy "szappantartóval" csináltuk a fotókat és szerettünk volna egy olyant is, amin mindhárman rajta legyünk. És folyamatosan jöttek az emberek szembe, a végén rájöttünk, hogy ugyanabból a csapatból voltak, de senki nem volt hajlandó csinálni egy fotót. A magyarázat, hogy szerintük az emlékek az ember memóriájában kell megmaradjanak, nem egy fényképen. No de akkor mi van azokkal a emlékekkel, amelyeket az ember mással is megosztana? Kérdem én. Az illetők, valamifajta szekta tagjai voltak, előtte se igazán csíptem a szektákat, s utána még annyira sem. De eltértem a témától, úgy néz ki. A mai téma még Tusvi, ahogy én neveztem el magamnak. Tudtam, hogy ott kell legyek. Olyan volt ez, mint amikor az embernek lemerülnek az elemei, aztán van egy lehetőség, hogy feltöltse őket. Igyekeztem folyamatosan írni erről, olvashatóak voltak a történések, csak hát telefonról vannak az embernek határai. Egész egyszerűen fogalmazva, képekkel jobban lehet bizonyos érzéseket is szemléltetni, ugyebár. Mennyivel másabb, ha például azt írom csak, hogy: "többször is meglátogattuk a fatörzsből kibujkáló édes kis nyesteket", esetleg egy kép az egyik HAMISRÓL mennyivel több lenne. De ezt mondjuk lehet utólag pótolni. S akkor ezt teszem most. Gondolkodtam azon, hogy minden bejegyzéshez utólag pótolom a képeket, de aztán arra jöttem rá, hogy ez egy egész volt, és inkább egyben teszem fel az impressziókat róla. Tehát ITT vannak. Akit érdekel, megkukucs, s összeteszi a képet a beírásokkal. És EZEN a képen vagyok ma én is, egy kedves meglepetéssel magamon.
Ami a mai napot illeti, az csak az extra volt a hétvégéhez. Csíkban ajánlom szívemből mindenkinek, ha éttermet akar, akkor próbálja ki a Gambrinus-t. Nem fizetnek a reklámért. Utána megnéztük a képkiállítást, néhány lesipuskás fotót arról is készítettem, bár szóltak, hogy nem szabad. Letagadom. De hát az utolsó napján a meghosszabbított kiállításnak csak megengedhetnék a fotózást, hogy megmutassuk azoknak is, akik nem tudtak elmenni. Személy szerint nekem a Havas szénaboglyák tetszettek legjobban. Megérte elmenni. Volt még néhány állomás hazafelé, így hát az érkezés estére sikeredett. Talán az év legjobb hétvégéje volt eddig. Több szempontból is. Reméljük, hogy a jövő elkezdődött.:)

Nincsenek megjegyzések: