2008. július 3., csütörtök

Definately, maybe part 2

Folytatni kellett. Közben már April, a xeroxoslány is kihúzásra áll, pedig az szegényke otthagyta csók és fenékre tett kéz közben Pacot, a latin szerelmest, amikor ráébredt, hogy Will kell neki (ja ő a pasink...). Maya a szemére is hányja ezt az apjának. De most Summer a soros célpont, akinek a csomagot vitte, s aki időközben szakított a pasijával. Hát filmileg 2 percet sem tartott. Maya épp kihúzta, leíródott.
A barátunk épp meglépett a születésnapjáról, amit April szervezett össze neki. Maga alatt van. Maya az apjának: "Vagyis szeretted Aprilt, amikor ő szerelmes Lucasba, aztán ő beléd szeret, de te Summert szereted, aki végig Hamptont szerette, most pedig újra Aprilbe vagy szerelmes, aki Kevinnel van már jó ideje, és senki nem szeret téged. Ez komplikált."
Aztán rátalál Will egy antikváriumban arra a könyvre, amit kiskorában kapott April az apjától, de akkor nem tudta értékelni, mert másra várt, eladta és azóta keresi. Elviszi neki, de Kevinnel találkozik. És feladja. Gondoltam, otthagyja bár a könyvet, de nem tette. Újra Summer van képben. Jól össze van vegyítve ez a film, annyira hasonlít egy igazi élethez. S persze a 11 éves kislányának már túl sok ez. Végül is a mese az anyjáról szól, és nem tudja beazonosítani, melyik a sok nő közül.
Ilyen nincs. Emily? De várjuk azért ki a végét, mert rosszabb ez mint egy Agatha Christie krimi. Itt stop. Eddig tartott a mese. Ha mindent leírok, nem fogjátok igazán élvezni a filmet. Csak annyit mondok, hogy abból amit leírtam, esetleg egy részét lehet átérezni azon érzéseknek, amelyeket a film megmozgat. Még nincs vége, csak a blogbejegyzésnek.

Nincsenek megjegyzések: