A Kelemen csodái

Fantasztikus nap volt. Csak imperativusokban tudok róla beszélni, pedig délután 2 óra után elverte az eső a teljes kilátást. Csak felhőt láttunk és esett ránk. Felfele az útról annyit lehet elmondani, húzós volt, kínozta Mobra a Z'ócitot rendese, alvázkezelés, kerékpörgetés, feldobott sziklák, csattanás, volt minden. De kitartó egy masina a Z'ócit, kínosan bár, de kimászott, hála annak a segítségnek is, amit egy másik kifele tartó úriember nyútott, éspedig, hogy a Z'ócit további utasait felültette a csomagtérbe. Így történhetett meg, hogy szárazföldi titanikozás is volt a nap terítékén. Aztán miután túlvoltunk a felfele út nehezén, a Z'ócittal folytattuk, kisütött a nap a Jézer tó felett, és lesétáltunk a partjára. Aztán amint a Rekettyés tetőre kapaszkodott a Z'ócit, egy csúnya szürke felhő átvette a hatalmat a táj felett. Északról jött és mindent eltakart. Majd szórni kezdte magából a nedvességet. A meteorológiai állomást már csak a jóérzés találta meg belőlünk, de élveztük melegét, jóllaktunk benne, áttekintettük a körülötte látható 4-5 méteres távolságig az egész tájat. Zuhogott, de felkapaszkodtunk egy sziklára. Lefele Vatra Dornei fele indultunk el, térképet nézve tudtuk, mikorra képzeljük oda a baloldalra a Pietroszt. Biztosan ottvolt. Leereszkedtünk a volt kénbányához, megtaláltuk a betonutat is, és a blöffölő őröket is, akik kiharcolták a "részüket" egy lakat kinyitásáért. A kénbánya otrombaságának az ökologizálását valami "neamţ" nyerte meg az államtól, ezt csak azért nem írtam németnek, mert a "ţ" betűt elhagyva arra is utalhatok, hogyan működnek nálunk az ilyesmik. Amugyis Szucsáva megyében voltunk. "Nagyon szép ez az ország, kár, hogy emberek lakják", idézem Jancsi nagyon találó megjegyzését. De az a völgy tényleg egyike a legszebbeknek. Kicsit málnásztunk még benne, aztán folytattuk az utat, áthaladtunk a Gura Haitii (Haiti szája szabadfordításban) falun, de úgy döntöttünk, hogy mivel ez egy low budget kirándulás, nem megyünk be Haitire. megtudtuk, hogy az árvizek miatt jobb, ha Beszterce felé vesszük az irányt, így már a negyedik megyét is átszeltük aznap. A Tihuta hágó amúgyis egy csodálatos látvánnyal szolgált. De előtte Vatra Dorneien még meghúzott Mobra néhány zakatoló csavart a Z'ócit jobb kerékfejében. A Drakula kastély-hotelben ittunk kávét, aztán csomó Borgó nevezetű falun kellett Besztercére jutni, csak az út mellett volt 5-6 belőlük. Már csak egy kis kitérő Szászlekencére, és süvíthetett is a legkeményebb Z'ócit a jól megérdemelt pihenő felé. 2008 július 27, ezt a napot biztosan nem fogom elfelejteni. És a csúcsot azért utólag bepótoljuk valamikor. Mindez KÉPEKBEN (figyelem, mert csomó link van ebben a beírásban)