Talán a hét legmozgalmasabb napja a péntek. Mindenesetre lényeg az, hogy van miről írni. Az oda út ralizás, mert mindenhova időben kell elérni, hogy el tudd végezni a munkát. És sosem indulsz el idejében. De hát nincs ebben semmi rossz, hiszen valójában ez az életelemem, ez a legnagyobb elégtétel, amikor mindent sikerül elintézni, az utolsó pillanatban. Repülsz az úton, kihasználod maximálisan a lehetőségeket és közben tudod, hogy biztonságban vagy, mert számíthatsz magadra. S ahová el lehetett, oda elértem. Ma jó híreket kaptam a jövő szempontjából is, nem árulom el miről van szó, mert időnként nálam is megnyilvánul valamilyen fajta "babona" (hadd ne fejtsem ki bővebben). Jóbarátokkal találkoztam, s rájöttem, hogy nagyon fontos dolog, hogy bárhová mész, legyen valaki, akivel el tudsz menni meginni egy akármit (kökola?). Rögtön szinte otthon érzed magad abban az amúgy talán idegen városban. Szerencsére Erdély hazámban ritka az a város, ahol idegenül érezném magam. Egy beszélgetés után ma megerősítést nyert egy régi sejtésem.
Aztán hazafele, újra rali. A péntek a választás napja. Szeretnék maradni, ma fájt a szívem, amennyi fényképezni való táj és virág mellett kellett elsuhannom. De választanom kellett. A pénteki nap a sportolás napja, fotbalozunk a haverekkel. Azt nem szabad kihagyni, s akkor szorít az idő. Választhattam, megállok fényképezni, vagy berohanok Szovátára, ahol a keresztfiam láthatom. Könnyű választás amúgy, mert szívemhez nőtt az a gyerek és a dolog kölcsönös. Természetesen jóval több időt töltöttem vele, mint amennyi belefért volna egy nyugis hazavezetésbe. S akkor hazafele újra rali. Asszem életemben akkorát nem fékeztem, mint Balavásárhelyen, amikor megláttam a radart. Az majd a jövő zöngéje, hogy sikeres volt-e a fékezés. No de, Udvarhely és Szováta között volt egy érdekes esemény. Udvarhelyről kifele jövet, megálltam felvenni egy Kolozsvárra stoppoló srácot, s vele csomagban beült egy bulibasa, Korondig. Persze nyomtam a pedált, mint a süket a csengőt (hú de érdekes lenne ilyenkor belinkelni mondjuk a stoppos srác esetleges blogját). Aztán Korondhoz közel, megeredt az öreg nyelve (addig fogódzott rendesen hátul), érdeklődött a mivoltomról, dícsérte a vezetési stílusom, kiderült, hogy ő a Hargita megyei romák politikai vezetője, s amikor kiszált Korondon, a jókívánságával bebizonyította, hogy a romák valamilyen módon meg vannak áldva egy különleges érzékkel. Ledöbbentő volt, bármit mondhatott volna, de ráhibázott arra, amire kellett. Ezek után már nem tudok többet semmit írni. Érdekes volt a mai nap.
Fontos PS!! Most pedig éppen szörnyen stresszesek vagyunk, mert várjuk a hugi érettségi eredményeit! És elégtétel: Képzeljétek, mi fogadott, most vettem észre, hogy kivirágzott a Cycasom.
Aztán hazafele, újra rali. A péntek a választás napja. Szeretnék maradni, ma fájt a szívem, amennyi fényképezni való táj és virág mellett kellett elsuhannom. De választanom kellett. A pénteki nap a sportolás napja, fotbalozunk a haverekkel. Azt nem szabad kihagyni, s akkor szorít az idő. Választhattam, megállok fényképezni, vagy berohanok Szovátára, ahol a keresztfiam láthatom. Könnyű választás amúgy, mert szívemhez nőtt az a gyerek és a dolog kölcsönös. Természetesen jóval több időt töltöttem vele, mint amennyi belefért volna egy nyugis hazavezetésbe. S akkor hazafele újra rali. Asszem életemben akkorát nem fékeztem, mint Balavásárhelyen, amikor megláttam a radart. Az majd a jövő zöngéje, hogy sikeres volt-e a fékezés. No de, Udvarhely és Szováta között volt egy érdekes esemény. Udvarhelyről kifele jövet, megálltam felvenni egy Kolozsvárra stoppoló srácot, s vele csomagban beült egy bulibasa, Korondig. Persze nyomtam a pedált, mint a süket a csengőt (hú de érdekes lenne ilyenkor belinkelni mondjuk a stoppos srác esetleges blogját). Aztán Korondhoz közel, megeredt az öreg nyelve (addig fogódzott rendesen hátul), érdeklődött a mivoltomról, dícsérte a vezetési stílusom, kiderült, hogy ő a Hargita megyei romák politikai vezetője, s amikor kiszált Korondon, a jókívánságával bebizonyította, hogy a romák valamilyen módon meg vannak áldva egy különleges érzékkel. Ledöbbentő volt, bármit mondhatott volna, de ráhibázott arra, amire kellett. Ezek után már nem tudok többet semmit írni. Érdekes volt a mai nap.
Fontos PS!! Most pedig éppen szörnyen stresszesek vagyunk, mert várjuk a hugi érettségi eredményeit! És elégtétel: Képzeljétek, mi fogadott, most vettem észre, hogy kivirágzott a Cycasom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése