The Closest Thing To Crazy

Lehangoló szombati nap kezdődött el éppen. Teljes ellentéte az egy héttel ezelőttinek. Persze nem kell mindig a kezdete után megítélni a napot, de révén, hogy most írok és médium nem vagyok (és nem is szeretnék lenni), ez a benyomásom. Készülünk gulyásfőző versenyre menni hamarosan, de félő, hogy elveri az eső, mint az utolsót. Annak mondjuk csak a végét verte az eső el, magát a gulyást sokkal hamarabb valaki hozzám közel álló személy. Feltéve, ha közel állok önmagamhoz... Amikor belekezdtem ebbe a beírásba, nem adtam neki címet. Nem másért, de nem is igazán tudtam, miről írjak. Meg aztán elég sietős is. Így tehát csak néhány közlés. El fog kelleni dugjam Katie Melua - The Closest Thing To Crazy című számát, mert három napja azt hallgatom. Szokott még ilyen lenni, hogy rákattanok valamire, ami éppen tetszik, aztán a végletekig. De előbb utóbb csak vége lesz ennek is. Még lenne mit írjak, de kezdődik a gulyásmenet, s így hát rohanok. Majd délután beszámolok. Ja, hát persze. A halott még mindig szép és megcsodálható.