Ekkora dilemmát

Az embert döntések elé kényszerítik naponta. Ameddig csak a saját életéről van szó, dönt az érzés. Belemenjek, ne menjek bele? Az ennyiről szól. A saját reakcióit illik, hogy ismerje az ember. A baj akkor van, amikor olyan döntés elé kerül, amelyben más reakciója a kérdéses tényező. Ha ezt elolvassa, akkor mit fog érezni? Mit tegyek, hogy felfogja azt ő is, hogy elvakított ember lengeségeket beszél? Hogyan magyarázzam el, hogy nem gondolja komolyan, amikor éppen az a legnagyobb baj, hogy még komolyan is elhiteti magával az illető? S ebből kifolyólag le is írja. Vannak szörnyűségek amiket az ember legszívesebben eltitkolna, letörölne, semmissé tenne. S bár hatalma lenne hozzá, mégsem teheti (a hatalmat a szó legegyszerűbb értelmében érteni). Nem teheti, mert nem veheti kezébe mások gondolatait, mások reakcióit. Nem döntheti el más helyett, hogy akarja-e azt hallani, olvasni, tudni.